A nevemet súgod, de éget a szó,
Mert valaki bántott már ezelőtt.
De nem minden élő ember
Tolvaja annak mi szent s szép!
Mért venném el azt, mit úgyis adnál?!...
Mi odabent titkon vár...?
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Elbújsz az ártó szemek elől. Tudod az álmod,
Mégsem küzdesz... Csak néz rád a Hold
És kulcsra zárt ajtód mögül
A vágyad elém, nem kerül!
De úgy van néha, ha űzzük a vágyat
Az messziről elkerül,
S ha szeretünk egyet, megesik az,
Hogy a szíve másnak örül!
De nézz rám! Én is úgy akarom!
Ha egymásra vártunk,
Végül majd úgyis rájössz:
Te vagy nekem a tűz és számodra én!...
Hát mért ne kérném?!
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Ne bújj a hívó szavam elől!
Létezhet élő, ki ellopja tőled,
Mit óvsz még, de bízom,
Hogy nekem adod, mielőtt ellopná! /Eleven Hold/
A magányt nem az teszi retenetessé, hogy nincs akivel megoszthatnám a terheim, hanem az, hogy nincs akinek a terhét elvállalhatnám.
SOMEWHERE OVER THE RAINBOW
Freezer : Büszke
Nem lépsz hozzám közel Már gondolatban sem játszod el Nem
mosolyog úgy mint Te senki más Miért kell néznem mégis valaki
mást?
Visszalopnék én ha tudnék minden órát De nincs erőm, hogy
kiálljak még egy próbát Néha rám tör még az összes szép emlék, De Nélküled
mind elhagyott ajándék
Egyszer hinnünk kéne
Azt, hogy nincs még vége Látod, érted újra itt
vagyok Miért vagy mégis büszke Látod, így megy tönkre Minden, és mégsem
indulok
Rohanok a hosszú éjen át Figyelem a félhold halk szavát Ő
az, aki mindig Téged néz És elmondja, hogy nélkülem még félsz
Egyszer
hinnünk kéne Azt, hogy nincs még vége Látod, érted újra itt
vagyok Miért vagy mégis büszke Látod, így megy tönkre Minden, és mégsem
indulok
Csak Téged hív minden apró részem, De elveszít Érzem
széthullok már, De Te összerakhatnál Mondd, miért nem figyelsz
rám?
Egyszer hinnünk kéne Azt, hogy nincs még vége Látod, érted
újra itt vagyok Miért vagy mégis büszke, Látod, így megy
tönkre Minden, és mégsem indulok
NÓRINAK
Egy tanács: Légy olyan mint vagy, de változz! Egy kérés: Maradj meg nekem! Egy ötlet:Csaba:)! Egy kívánság: ne felejts el soha! Egy hazugság: nem kellesz! Egy igazság: MÉG NAGYON SZERETLEK!
a szerelem bolondít
mondják rá sokan
de mivan, hogyha valaki mégis másképp látja
a dolgokat?...
Ha az ember szerelmes,
mindent elfelejt
kimennek a fejéből a leg-alapabb dolgok
és nem marad más,
csak egy kép..
egy kép marad meg
amit..ha az illető tényleg szerelmes
mindíg maga előtt lát...
nem tudja feledni
kiverni a fejéből...
nem...
hiába próbálkozik,
a vágya egyre csak gyarapodik
..hogy ez saját tapasztalat-e?..
igen...
az...
szeretem, és egész nap
mindig-mindíg ő jár az eszemben
nem tudom kiverni
sehogysem onnan....
hiányzik...
még akkor is, hogyha
Tudom nem már lesz enyém soha....
...mert tiszta és átlátszó......mert az egyik legfontosabb utánpótlás ahhoz, hogy kedvvel, örömmel, szívvel-lélekkel, teljes erőbedobással tehessem mindazt, amit tennem kell. Hogy az alkothatnék - ami éltet - táplálékhoz juthasson.
...mert ötvenévesen, újra és újra rádöbbenek, hogy nem élhetek nélküle. A húszegynéhány éve gyülemlő sérelem-hegy, az égető, tüzes vasak okozta hegek, a számos kisebb-nagyobb lélek-halál dacára mégiscsak képes vagyok rá.
...mert nem adom fel - mert nem adhatom fel. Mert nem tudom nem szeretni. Mert szerethetem.
"Egy percig tart, hogy észrevegyél valami
különlegeset, egy óráig, hogy komolyan vedd, egy napig, hogy
megszeresd, és egy egész élet kell ahhoz, hogy
elfelejtsd"
Mem vagyok költő,hát ennyi..
Élet
Miről is szól az élet? Te csak ülsz és nézed! Nézed amiben te is benne lehetnél; Ám úgy érzed ezért semmit sem tehetnél. Pedig jó ez a dolog tudod; Mindenkinek ezt mutatod; Megpróbálni meglehet; Mert lehet, hogy sikerülhet! Nem szabad rögtön feladni; Ha kudarc ér el kell fogadni!
Gyötrelmes szerelem
A szerelem gyötrelmes; Nem ember aki elviselni képes. Mindig is az lesz és volt; Mindig volt benne egy folt. Melyet kimosni nem lehet; Igazi szerelem csak a mesében létezhet. Már nem hiszek semmiben és senkiben; A boldogság, szerelem nem jön el azt hiszem!
Ars poetica
Lényem lényege: bennem van gondolat, s e gyöngyön a szó, mint ezüst foglalat, eléd tálalom, szép legyen, mit mondok, mi bennem van, s belőlem neked adok
"Az ember nem akkor hal meg, amikor örökre lecsukja a szemét, hanem akkor, amikor elveszíti élete értelmét."
AJÁNLOM AZ OLDALT
